Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Magazin - Esemény

Utolsó módosítás: 2017. április 01.

Etikai kérdések a tényfeltáró újságírásban címmel tartott nemrégiben színvonalas előadást Brückner Gergely, Pulitzer-díjas újságíró, az Index munkatársa a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéken. A következőkben ezt idézzük.

Martin tanár úr köszöntője és egy rövid felevezető után előadónk beavatott minket abba, mivel is foglalkoznak valójában a tényfeltáró újságírók. Szó esett igazságtalanságról, csalásról, versenyhátrányról, illetve gazdaságról is.

Feltárta azt, hogyan bizonyíthatjuk szavahihetőségünket, s hogy milyen hátulütői is vannak ennek a pályának. Brückner Gergely magát az alkotási folyamatot is ismertette a közönséggel. Magyarázta a kezdeti információszerzést és támpontjait. Hangsúlyozta a személyes kapcsolatok fontosságát, valamint említette a dosszié-újságírást is, melynek lényege az, hogy néha napján kifejezetten komoly bizonyítékokat tartalmazó csomagokat jutnak el az újságírókhoz. A jelenséget számos saját példával is alátámasztotta.

A folytatásban az információszerzési lehetőségek boncolgatta. Vendégünk elmondása szerint nagyon fontos a közérdekű adatok kikeresése, illetve azt is újságírója válogatja, hogy a sok háttérinterjúra épülő munkát vagy az adathasználatot preferálja. Említett egyéb, információszerzést kiegészítő módszereket is, mint például a Facebook, a rejtett kamera, vagy éppen a pénz – elmesélte azonban, hogy a legtöbb „füles" komolytalan, ugyanis azok a források, akik „aprópénzért" cserébe szállítanak információt, gyakran téves vagy irreleváns adatokkal tudnak csak szolgálni. Ezzel szemben az, aki valóban segít például egy gazdasági leleplezésben, komoly szándékkal teszi azt, legyen szó valamilyen üzlet befolyásolásáról, vagy éppen saját cége működésének fellendítéséről.

Felhívta a figyelmet a forrásvédelemre, kifejezetten hangsúlyozva a „senkinek" jelszót, sugallva azt, hogyha forrásunk azt kéri, hogy személye maradjon titokban, akkor ennek maradéktalanul eleget kell tennünk, mint újságírók. Előadónk különböző fóbiákról is beszélt – így nevezik azt, amikor az információforrás túlzott óvatossággal hajlandó csak segítséget nyújtani. Elmondása szerint megtörtént az, hogy a forrás követelte, kapcsolják be a szobában a televíziót, hogy az, mint hangforrás elnyomja az ő hangját, és csak suttogásként lehessen hallani, ha esetleg rögzítenék. Illetve akadt olyan is, aki egy számítógépes dokumentumba írva kezdett el „beszélgetni", majd folyamatosan visszatörölte a mondatokat – attól félvén, hogy figyelik.

Előadónk óvatosságra is intett; hiszen könnyen „túlcsordulhatnak" az információk – legyen szó akár egyetlen, akár túl sok forrásról, illetve annak a veszélye is fennáll, hogy egy „információ-leszívóba" botlunk, aki példának okáért telefonon keres minket, azt állítva, hogy információkkal kíván szolgálni, azonban a beszélgetés végén tisztán észlelhető, hogy az illető csak az újságírót akarta felmérni, és valójában a másik oldalon áll. Az ilyen veszélyek miatt fontos a jó szűrési képesség, és a megfelelő ellenőrzés – meg persze azért is, mert a tényfeltáró újságírás egyik legnagyobb hátulütője a cikkekkel kapcsolatos büntetőügy. Az ember könnyen azon kaphatja magát, hogy rágalmazással, titoksértéssel vádolják.

Végezetül pedig arról is szó esett, hogy kiből válhat sikeres oknyomozó újságíró. Brückner Gergely elmondása szerint, ez nem egy külön szakma, és nem is végezhető állandóan, azonban rendkívül fontos hozzá a kitartó munka, és az elhivatottság. Az pedig, hogy Magyarországon milyen mértékig van jelen a tényfeltáró újságírás, már egy másik történet.

(A cikket - lényegében változatlan formában - a palettaonline.hu-ról vettük át; szerzője Grósz Petra, kommunikáció szakos hallgatónk, a fotókat pedig Duvancic Alexander készítette.)


< Vissza