Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Magazin - Ösztöndíjjal a világban II.

Utolsó módosítás: 2016. december 12.

Boros Enikő, a Nemzetközi tanulmányok szak mesterképzéses hallgatója másik két hallgatótársával tavaly Oroszországban tanult cserediákként. Élményeiről és az eltérő életvitelről tavasszal Gaskó Biankának mesélt. Rovatunkban ezt a palettás anyagot idézzük most. Mosolyogva a mínuszokban.

Ha jól tudom, szlavisztika alapszakon végeztél. Honnan a szerelem a szláv nyelvek – jelen esetben az orosz nyelv iránt?
B.E.: A BA-s diplomámat a Debreceni Egyetem szlavisztika-orosz szakán szereztem. Az ötlet, hogy a szláv nyelvek tanulása felé vegyem az irányt onnan indult, hogy középiskolás éveim alatt lehetőségem adódott részt venni egy kéthetes csereprogramban. A sárospataki Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium évek óta szoros kapcsolatot ápol a lengyelországi testvériskolájával, így kiutazhattunk Gdanskba, majd az ott tanuló hallgatók is nálunk tölthettek két hetet. Akkor tetszett meg először a lengyel nyelv szokatlan, elsőre talán értelmetlennek tűnő pörgése. Meglehet, épp ez volt az, melynek hatására úgy döntöttem, hogy megtanulom a nyelvet. Nem csak a lengyelt, az oroszt is. Hiszen sok orosz él Lengyelországban is, és magával ragadott az élőbeszéd. A lengyelországi kalandok itt nem értek véget, BA tanulmányaim alatt egy nyarat Krakkóban, Lengyelországban tölthettem. De többre vágytam: Oroszországra.

Hogyan lettél a Jelcin Egyetem vendéghallgatója?
B.E.: Karom dékánja, Dr. habil. Dávid Lóránt vendégelőadóként szokott kiutazni Jekatyerinburgba, így kapott hírt az ösztöndíj lehetőségről, amelyről engem is tájékoztatott. Nem hezitáltam sokáig, benyújtottam a szükséges dokumentumokat, és rövid időn belül meg is érkezett a válasz, hogy 2016 februárjától a Jelcin Egyetem hallgatója lehetek egy szemeszteren keresztül. Az kiutazás gördülékenyen zajlott, február 11-i indulással.
Miben tér el az ottani oktatási rendszer a hazaitól?
B.E.: Az órarend rendkívül változatos és leginkább gyakorlatorientált: hetente több alkalommal vehetünk részt gyárlátogatáson, céges találkozókon, konferenciákon. Talán ez az, amiben eltér a hazai oktatástól, hogy sokkal inkább a hallgatóké a szerep: különféle projektekben veszünk részt. Nemcsak az egyetem, hanem a cégek is bevonják a hallgatókat a közös munkába. Én a Jekatyerinburgtól 15 km-re fekvő Verkhnyaya Pysma nevű település vezetőségével dolgozom együtt egy városfejlesztési programban.

Hogyan lehet megszokni – ha egyáltalán meg lehet - az állandó hideget, a rengeteg havat?
B.E.: Az időjárás elég nagy hátrány, mert gyakran veszélyes, vagy inkább szeszélyes. Személy szerint én képtelen vagyok hozzászokni. Előfordul, hogy éjjel hóvihar van, reggel pedig ragyog a nap és olvad a hó. Aztán hirtelen köd lepi a várost, majd elkezd ráfagyni az utakra a már megolvadt hó és jég - ez igazán veszélyes tud lenni. Az itteniek azt mondják, enyhe tél van, bár nekem ez nem tűnik fel. Az 5-6 cm-es jégpáncél a járdákon is már megszokott jelenség. Mikor az átszállásnál, Helsinkiben fagyállóval fújták le a gép szárnyait, akkor realizálódott bennem, hogy a kinti hideg lehet, hogy sokkal hidegebb, mint amire számítottam.
Milyen programokon van lehetőséged részt venni? És mi az eddigi legjobb kinti élményed?
B.E.: Számtalan programot fel tudnék sorolni, melyeken már részt vettem és megannyi olyat, amelyek még csak most, a közeljövőben lesznek megrendezve. Már érkezésünk után egy nyitó ceremóniával kezdtük meg tanulmányainkat: egy egész estés, programokkal teli rendezvény volt, mely alatt a hallgatók bemutatták országukat, valamint az oroszuk is a sajátjukat. Ezek mellett játékok, táncok és zenék is fokozták a hangulatot. Következő, számomra meghatározó programnak számított a Huskey farmon tett látogatásunk. Nem csak azért, mert igazi kutyaszánon utazhattunk és nem is azért, mert a kutyákkal töltöttük az egész napot - egyszerűen a nagy hideg ellenére is jól éreztük magunkat. Így alkalmunk volt nem csak a csoporttársainkkal mélyíteni a kapcsolatainkat, hanem másokkal is. Számomra az eddigiek közül ez volt a legnagyobb élmény.

B.E.: De emellett kirándultunk a hegyekben, ahol combig érő hóban jártunk, részt vettünk a palacsintafesztiválon, láthattuk belülről a lenyűgöző Sevastyanov-házat, amely egyfajta elnöki rezidenciaként is szolgál. Jártunk a Jelcin centerben, mely rendkívüli alapossággal mutatja be a szovjet-érát, meglátogattunk különböző cégeket, gyárakat.
Március utolsó vasárnapján pedig előadásra megyünk az Operaszínházba. Április elején egy három napos programban veszünk részt, mely a személyes hatékonyságon át az idegen nyelvek tanulásáig, az üzleti játékoktól a time-managementig mindent lefed majd.
A mindennapi életet tekintve mit érzel olyan különbségnek, ami eltér a hazaitól?
B.E.: A hétköznapokat tekintve vannak érdekességek: az utakon igazából senkit nem érdekel a KRESZ. Ezért az, hogy a lámpa zöldet világít, még nem jelenti azt, hogy le is mersz lépni az útról. Érdekes az is, hogy a virágüzletek legtöbbje - ami egyébként minden második boltot jelent - 0-24-ben nyitva van. Valamint, hogy influenza idején az emberek maszkot viselnek mindenhol. Érdekességként tapasztaltam azt is, hogy a bevásárlóközpontokban külön kialakított hely van a bevásárlókocsik elhelyezésére, amíg vásárolunk a kisebb üzletekben. Ami nagyon tetszett, hogy a parkolóba mozgólépcső-szerű sávon kell lemenni, amely mágneses, így a bevásárlókocsi nem gurul el, míg közlekedünk rajta - megkönnyítve ezzel is a bevásárlást. Igazából ezek is csak olyan dolgok, amelyekhez hamar hozzászokik az ember. Már fel sem tűnik neki, vagy legfeljebb jót mulat rajta.


Jövőbeli terveid között szerepel-e, hogy visszatérsz Oroszországba?
B.E.: Szívesen felfedezném az ország talán kicsivel melegebb pontjait, remélem, egy-két kisebb túrára lesz is még lehetőségem. Amennyiben nem, a későbbiekben mindenképpen visszalátogatnék akár turistaként, akár cserediákként, akár kutatóként. Bárhogyan is lesz, a vastag kesztyűt sosem fogom otthon hagyni!

(A cikk a palettaonline-on jelent meg 2016 márciusában. A felhasznált fotókat Boros Enikő, Feke Dávid János és Szabó Viktor készítették)


< Vissza