Cím: H-3300 Eger, Eszterházy tér 1.; Postacím: 3301 Eger, Pf.: 43.; Tel.: +36 36 / 520 400

Magazin - Portré

Utolsó módosítás: 2016. november 06.

"Odasétáltam és megsimogattam Joseph Pulitzer szobrának bronz lábfejét." Portré rovatunkban Ress Alexandra Héla Széchenyi Ágnessel készített beszélgetését adjuk közre.

Érdeklődve és bevallom irigykedve hallgattam annak a tanárnőnek a beszámolóját pályájáról, akinek az útját szívesen bejárnám én is. Sikerének titka - többek között -, talán a szakmai alázatban rejlik. Ezúttal a Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék egyik oktatójával, dr. habil Széchenyi Ágnessel beszélgettem.

Széchenyi Ágnes tanárnő Budapesten nőtt fel. Neve nem véletlenül egyezik meg „a legnagyobb magyaréval", apai ágon távoli rokona a Széchenyi családnak. A közös ős a könyvtár alapítójának a nagypapája volt. Iskoláját a fővárosban végezte, az ELTE egyik gyakorlóiskolájában. „Egy osztályba kétféle érdeklődést passzítottak össze, az egyik a humán, a másik a reál társaság volt. Nem szívesen mondom, de nekem nem volt jó magyar tanárom. Kizárólagos értékrendjével mindent megtett az ellen, hogy az irodalmat megszeressem. Úgyhogy az irodalom szeretete az iskolával párhuzamos hatások nyomán alakult ki bennem, elsősorban nagypapámnak és szüleimnek hála. Nálunk mindig mindenki olvasott" – kutat emlékeiben a tanárnő. Akkoriban még az orosz nyelv volt a kötelező, mely olyannyira jól ment neki, hogy nyolcadikos korában egy orosz verseny első helyezettje lett. Így adódott – mivel az irodalmat szerette, az oroszt pedig nagyon jól tudta -, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-orosz szakára adta be jelentkezését. Az egyetem elvégzése után kandidátusi fokozatot szerzett. Így került végül is az irodalomtörténészi pályára.

 „Szerintem az egrieknek nincs szégyenkeznivalójuk"

Széchenyi Ágnes 1995 óta tanít az EKF-en. A kezdetekről kérdezem. „Úgy kerültem Egerbe, hogy ismertük Hidy Zsóka tanárnőt, a művelődésszervezés tanszékvezetőjét. Ő sokat gondolkozott azon, hogy a hagyományos „népművelő" profilt hogyan lehetne bővíteni. Az ő találata, gondolata volt a kommunikáció meghonosítása, ugyanakkor, amikor a művelődésszervezés lassan átalakult andragógiává" – emlékezik a tanárnő. Ekkor felkérték, hogy vezesse is az őáltala és a férje által létrehozott Kommunikáció Tanszéket, ám fia, - aki egyébként távlatosan filmrendezőnek készül - akkor még kicsi volt, és úgy érezte nem teheti meg vele, hogy hetente többször magára hagyja. Széchenyi Ágnes az egri intézményen kívül más kitűnő felsőoktatási intézményekben is tanított már. „Tanítottam egy ideig a Színművészeti Főiskolán, ott is művelődéstörténetet, és műalkotások elemzését. Továbbá tanítottam az ELTE-n és a Szegedi Tudományegyetemen is. Szerintem az egrieknek nincs szégyenkeznivalójuk" – állapítja meg.


Az Élet és Irodalom című hetilapnál is dolgozott

Széchenyi Ágnes az Élet és Irodalom munkatársa is volt a 80-as években, két rovatot vezetett ottléte alatt. „Először a prózarovatot vittem. Itt inkább a fiatal írók »felfedezése« volt a hagyomány, ennek Kardos G. György volt a nagymestere. Később pedig a kritikai rovatot szerkesztettem, talán ezt szerettem inkább." A tanárnő szakmai elismertségéről árulkodik, hogy 2007-ben Pulitzer-emlékdíjat kapott. Amikor értesült a jó hírről, épp Amerikában kutatott. Először nem is akarta elhinni, amit a számítógépe képernyőjén olvasott. Épp Buffaloban vendégeskedett, egy témája folyományaként megismert idős orvosprofesszornál, Vészi Józsefnek, a Pester Lloyd főszerkesztőjének, Ady Endre egyik felfedezőjének unokájánál. „Ott ültem a repülőtéren az utazásra váró emberekkel, de a New Yorkba menő gép csak nem indult. Beszálltunk, kiszállítottak, kiszálltunk, egy óra múlva visszaszállhattunk, olyan hóvihar volt. Azon gondolkodtam, vajon nem álmodom az egészet. Másnap odasétáltam a Columbiai University újságíró fakultása elé, ahol Joseph Pulitzer szobra áll és megsimogattam a bronzszobor talapzatát" – idézi fel csillogó szemmel boldog emlékeit a tanárnő.

Szeretne majd nagymama lenni

Széchenyi tanárnő főállása a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében van, ahol a modern irodalmi osztályon dolgozik. „Az Intézet a fő feladata most, hogy egy új irodalomtörténeti szintézist készítsen, ez 3 vagy 6 kötetből fog állni. Vagy a 3. vagy az 5. és 6. kötet lesz a mi munkánk, a 20. század irodalma." – magyarázza a munkafolyamatot. Végül terveiről, álmairól kérdezem. „Még két könyvet szeretnék nagyon megírni. Az egyikben azt szeretném megnézni, hogyan jelenik meg a város a 19. század végétől a múlt század irodalmában. Emellett – hiszen húsz esztendeje tanítom – nagyon szeretnék írni egy a 20. századi magyar média társadalomtörténetén végigvezető könyvet. Csekélységek, ugye? Tizenöt év kell hozzájuk. És nagyon szeretnék majd nagymama lenni. Azt ugyanolyan fontosnak tartom, irigylem az idősebb barátaimat, akik már nagyszülők és látom, hogy ez a nagyszülőség milyen sok újfajta örömet, rácsodálkozást jelent. Hiszen hátra is és előre is, egy lánc szemei vagyunk" – vágyakozik mosolyogva a tanárnő.

(A cikk a palettaonline-on jelent meg Ress Alexandra Hála tollából. A fotókat Molnár Krisztián készítette)


< Vissza